Gyerkőceim életkora
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Fifth Birthday tickers

2017. október 18., szerda

Pipacs kendő (1)

Nem tudom ki hogy van vele, de én úgy érzem, hogy közeledik a karácsony:-D Mármint a karácsonyi készülődést, ha sk ajándékokkal szeretném a családom meglepni, akkor már most érdemes elkezdeni, különben semmi nem készül el időben. Szóval elővettem a fonalaim, kivettem ezt a csodaszép szíváltós Schachenmayr Tahiti 2 gombócot a fiók mélyéről és kerestem neki valami egyszerű mintát, amit ész nélkül lehet horgolni, ha épp van fél percem. Ezért fellapoztam Annás nyakbavalói kis könyvét és kiválasztottam a Pipacs kendőt. Talán nem volt a legszerencsésebb választás ilyen tömött mintájú kendő ennyire szíváltós fonalhoz, de nekem tetszik és le nem bontom:-D
3-as tűvel horgolom. (Csak ha valamiért félbemaradna és utána nem tudnám, gondoltam legalább itt megemlítem)
Eddig 15 sor van kész az 55-ből. Lassan haladok. Közben próbálok nem gondolni a félbehagyott Drops takarómra:(

2017. október 13., péntek

Az utolsó kettő

Már jó ideje érlelődött a keretezőnkben, hogy váltani akar. Igazából, ha mentem hozzá, mindig panaszkodott, hogy nem megy a bolt, nincs megbízható ember, aki rendesen dolgozna nála, majd megszakad, sokszor ráfizetéses az egész. Tavasszal még csak azt mondta, hogy gondolkodnak azon, hogy kimennek Németországba, most ősszel viszont meglépték a dolgot. A férje volt nagyon rajta, ő sokáig hezitált, nehéz volt itthagyni a kis keretezős műhelyt meg a kialakult vendégkört. Végülis nem is tudom hány éve jártam már hozzá, először a Lónyay utcába, most meg a Rádayba. De remekül keretezett, irtón értett hozzá Mónika, hogy előre látta a kész képet. Én mindig rettenetes ötletekkel mentem szerintem, aztán szépen apránként átirányított valami egészen más megoldáshoz.

Múlt héten csütörtökön Mariannal tartottunk egy csaj napot. Egyébként is megbeszéltük, hogy jó lenne havonta-kéthavonta összejönni, kibeszélni minden nyűgünket, bajunkta, örömünket stb. Én meg még nem is találkoztam vele azóta, hogy anyukája meghalt. És a temetésre sem tudtam elmenni, egyszerűen irgalmatlanul nehéz valamit ekkora családnál, mint az enyém leszervezni. Találkoztunk, beszélgettünk, én próbáltam kérdezgetni őt az érzéseiről, a családjukról, hogy hogy is vannak most, mennyire nehéz azt az űrt, amit az édesanyja halála hagyott hátra elviselni. Én meg meséltem a magunk hülyeségeiről, az öt gyerekes lét vígságairól, a kamaszkor szépségéről, kicsi lakásról, idegesítő társasházról. Közben kávéztunk, pizzáztunk, kereteztettünk. Nagyon bírom, hogy annyira egy hullámhosszon tudunk lenni, jó lenne, ha az élet nem sodorna el minket egymás mellől, vagy a sok tennivaló nem koptatna ki minket a másik programjából. Végülis kevés barátom van, azokhoz ragaszkodom, úgyhogy szerintem én rajta leszek a dolgon, hogy időről-időre találkozzunk, megbeszéljük a dolgaink.

Nade ha már kereteztettünk, akkor mutatom Mónika utolsó két keretét. Kivételesen most kicsit elégedetlen vagyok. Viktor mondta (ugyanis ő hozta el a képeim), hogy nagyon szét volt szerinte csúszva a keretezőnk, mikor először ment a képekért, akkor a boltban sírdogált, kicsit szinte elküldte, hogy mondta, hogy este jöjjünk a képekért. Este meg becsomagolva az uram kezébe nyomta őket. Csak itthon derült ki, hogy sikeresen más képét csomagolta be nekem, így Viktornak másnap volt még egy harmadik köre is.

Ilyen lett a Latte:

 

Ezzel a képpel csak annyi gondom van, hogy a párját évekkel előbb kereteztettem. Naná, hogy az a fajta keret már nem volt. A paszikat kiszedte nekem Mónika a készletből, az mindkettő volt. Aztán végül mivel a kék capuccinos bögre bordó keretet kapott, így gondoltuk legyen a bordó lattés bögre kék kerettel. Csak az alsó paszi meg bordó maradt. Szerintem jobban mutatna, ha azt is lecseréltük volna kékre. Na most már mindegy. Mutatom a két MillHillt együtt.

Ilyenek lettek a tündéreim keretezve:
 

Két napig néztem, hogy valami nem jó, valami bántja a szemem, aztán rájöttem. Szerintem maga a kék paszi is kisebb lett a megbeszéltnél, de az még nem gond. Viszont a kép totál nem középen van. Lemértem. Felül 5 centi van, jobb oldalon 1,5 cm, alul és bal oldalon 2,5. A megállapodás 3 centi volt a hímzés szélétől. Nem rossz, de folyton látom, hogy nincs a helyén a hímzés. A többi része egyébként tetszik, a keret is nagyon jó választás szerintem.

2017. október 12., csütörtök

DMC: My First Lickle Ted Reading Sampler (1)

Ezen a babaköszöntőn ügyködöm pár hete. Tényleg már több hetes munkám van benne, mert olyan nyögvenyelősen megy. Pont ezért nem akarom letenni, vagy nekilátni valami másnak, mert félek, hogy akkor soha többé nem veszem elő. Karcsinak készül, az ő babaköszöntője lesz. Az a fajta, amin szerepel, hogy hány kilóval és hány centisen született. Filózom azon, hogy gyorsan kéne valami hasonló picit csinálni Lackónak is, de mivel ez a minta tele van idegesítő félixekkel és nekem meg nem volt annyi eszem, hogy az aidát lecseréljem vászonra (Ahogy Ági is írta), félek, hogy úgy besokallok tőle, hogy inkább valami légies, gyöngyös valamit fogok legközelebb kézbe venni, félretéve minden tervet és elhatározást. De végülis ez hobbi! Miért ne rúgnám fel a terveim? Ezt a készletet lenyomom, aztán utánam az özönvíz.

A macit színenként hímzem. Már benne van egy fehér, most jön egy másik, aztán máris következhet az ecrü. Nagyjából alig látszik a képen, hogy mennyi meló van már benne. A kis motívumokat meg szintén meguntam, így az utolsó 5 még nem készült el. De ami késik, nem múlik.

Ilyen lesz:

És aztán ha készen lesz, kereshetünk új keretezőt. Mónika a Ráday utcán végleg bezárt. Ma hozta el az uram az utolsó képem tőle, holnap, ha jó fényviszonok lesznek, akkor mutatom a két újonnan keretezett képem.
Apropó, tud valaki jó keretezőt Budapesten? Hajlandó vagyok a város másik felébe is menni, csak profin csinálja a hímzéseket!

2017. október 11., szerda

Laci 1 éves

Elröppent ez az egy év. Komolyan így érzem. Persze voltak benne nagyon nehéz időszakok is, de utólag már csak a szépre és a jóra emlékszem. A jó emlékezőtehetség néha nagy átok tud lenni:-D

Milyen is lett Lackó? Egy csodapofa kiskölyök. A család kabalája, de ugyanúgy szeretik a suliban is, sőt a nagytesók mint valami látványosságot hordják körbe az osztályukban Pannonhalmán. A legszorosabb testvéri kapcsolat szerintem Laci és Matyi között van. Ha Matyi hazajön, akkor fogja és azonnal viszi magával, babázik, sétál vele, szeretgeti. Őt izgatja leginkább, hogy miket tud már, mennyit fejlődött. Marika enyhe féltékenységgel néz rá. Mikinek tavaly szerintem túl sokat kellett vigyáznia a kisöccsére, így talán ő telítődött vele, de mindig szeretettel közelít hozzá, ahogy Karesz is. Önként egyik sem vigyáz még rá, csak parancsra (Matyit kivéve).

Na és mit tud már a baba? Szépen áll, kapaszkodás nélkül. A bútorok mentén oldalaz stabilan. Mindenre felmászik, amire tud, már megtanulta, hogy tolatva kell lemászni. Ebben nagyon következetes, a pelenkázószekrényről, az etetőszékről és minden magas dologról is szépen tolat lefele:-D Én meg nem győzök rohangálni utána.
Mindent megrág, mint egy kiskutya. Itt éppen a babakocsiját csócsálja.
Megjegyzem, hogy abból a klassz puha karfából már kiharapott darabokat. De már találtam mindenfélét a szájában. Ami belefér, azt bele is tömi. Szedtem ki a szájából fogpiszkálót, pókot, kavicsot, levelet, szétrágott matrioska babát, legót, dobozt. Ha talál egy filctollat és épp nem figyelek, akkor azt is szétrágja. Tegnap egy szerencsére már majdnem kifogyott zöld kihúzófilcet szopogatott fehérre. Hiába, nem tudok minden másodpercben ott lenni, ha meg a nagyok valamit széthagynak, azt ő tuti megtalálja. Egyébként a kihúzófilcet a hímzős cuccomból vadászta ki. Én épp örültem a fél perc nyuginak a konyhában, aztán megláttam a kis gengsztert, hogy mivel foglalatoskodik.
Már nagyjából mindent eszik. Mindent meg is akar kóstolni, hangosan kiabál, ha enni vagy inni akar. Inni pohárból szeret leginkább hatalmas kortyokban. Szétrágta a csőrös poharát, az újat meg nem szereti. Úgyhogy marad a rendes pohár, itthon én már csak abból itatom. Bébiételeket is szeret sokat, rendesen be is van tárazva vagy 10 üveg mindig a kamraszekrénybe. Nem túl válogatós szerencsére. Amitől viszont megőrülök, hogy nem szeret az etetőszékben enni. Nagyon hamar elunja, mászik kifelé, forog ezerrel. Akkor kiveszem, én leülök a földre, ő meg jön megy, aztán egy-egy falatért visszamászik hozzám. Nem a legjobb, de ez van. Remélem hamarosan rájön, hogy érdemes nyugodtan enni.
Nagyon szeret fürdeni, nem tud annyi ideig ázni, mint szeretné. A pelenkázás, fürdés utáni törölgetés rémálom. Forgolódik, üvölt, veri magát. Már be vannak készítve a nagy ritkán megkapható játékok a pelenkázó szekrény fölé. Ha jön a szenvedés, akkor egyet-egyet megkap pár percre. Úgy tudok csak haladni.

Tud pápázni, tapsolni. Utánozza a köhögést, tüsszentést és a kutyaugatást.
Mostanában megszerette a hintázást is. Ha az utcán játszótér mellett megyünk el, akkor már kiabál és kilóg szinte a babakocsiból, hogy menni akar.

Elevenségért nem kell a szomszédba mennie. Lényegében valakinek mindig figyelni kell rá, fél másodpercig sem marad egy helyen. A Dévény tornás csaj is mondta, hogy hihetetlen energiája van és nagyon erős. Na ja, egy mise alatt teljesen kicsinálja a csuklóm, a derekam, mert ő mászna fel az oltárhoz ezerrel. Mondták is, hogy pap lesz belőle:-DD

Biztos még egy csomó minden van, amit írhatnék, de most ennyire futotta az időmből. Védőnőhöz holnap megyünk mázsálásra. Az 1 éves oltást hétfőn már megkapta, volt egy napig kis nyüszögés, túléltük. Ja, még szopizik éjszaka, este és néha reggel is, nameg ha valami nagy trauma érte:-D
8 foga van és folyton nyálzik...

És egy közös kép, amit én csináltam. Ennél jobb nincs, mert minket nem fotóz senki: