Gyerkőceim életkora
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Fifth Birthday tickers

2015. december 29., kedd

Karácsonyi bejegyzés

Gondoltam, hogy mivel ma van a szünetem utolsó napja, gyorsan megírom mi is történt velünk mostanában. Nameg persze hozom a képeket, amiket szenteste kattintottunk.
Az idei adventet próbáltam kicsit ügyesebben csinálni és lelkiekben gazdagabban is megélni. Persze a családom is igyekszik lenyesegetni rólam a görcseim:-D Igazából már évekkel korábban lemondtam arról, hogy a szenteste tiszta lakásban érjen minket. Megelégszem a nagyjából renddel és a legalább 2 szoba majdnem toppon van verzióval:-D Pár éve az egyik karácsonyi menü felett - amit lazán turkált a 4 kölyök - kiakadtam és kimondtam, hogy jövőre zacskós leves és halrudacska lesz. Beláttam, hogy a srácaimnak hiába a rácponty, a narancsos kacsa, a gesztenyés töltött hús. Jobb a milánói, a kakaós csiga, a palacsinta. Idén simán szimplán brassóit csináltam. Aztán pont.
Szóval végülis akarva-akaratlanul is, de egész jól döntöttünk, hogy nem totál kipukkadva érkezünk a fa alá. Van idő nagyjából mindenre. Pláne, ha az ember lánya úgy tervezi a programot, hogy csak 24-én ül otthon. Így aztán a karácsony előtti taknyolós-köhögős vírusból szép apránként felgyógyulva (előtte természetesen Viktorra átragasztottam a vírusom!), kis takarítással, sok-sok sütivel készültünk a szentestére fizikailag. Lelkileg meg csodaszép rorate misékkel, közös esti bibliaolvasással (bár néha pár napot egyben olvastunk, mert szörnyű, de rohanunk és van, hogy a gyerekekkel hullunk az ágyba), sok elmélkedéssel készültünk. Sajnos az utolsó szentségőrségemet és a szentségőr találkozót is le kellett mondanom a nyavajám miatt, de talán annyira nem is gond, mert mivel még csak párszor voltam őrségben, így talán nem is voltam annyira tag. Januártól újra zargatom Zsuzsit, hogy számolhat velem is a templomban a pénteki szentségimádáson megint.
Csodaszépek a Szent Mihály templomban Albertfalván a rorate misék. Korábban is nagyon szerettem, de idén a fényekkel/mécsesekkel is varázslatosabbá tette Henrik atya a hangulatot. Egész más egy hajnali mise után munkába indulni. És a nap végén meglepő visszanézni, hogy milyen hosszú volt az eltelt idő, hogy mennyi minden belefért és más lelkülettel csináltam végig. Sajnálom, hogy a betegségem miatt teljes 2 hét kiesett, az elsőben húztam-vontam magam, aztán végül legyűrt a baj és kiírt a háziorvos.

A gyerekek már hetekkel korábban kitették az ablakba a Jézuskának a listákat. Mindet rendesen begyűjtöttünk, és igazából én is a kanapéról intéztem mindent. Sokat segített a bookline, az e-ticket iroda és a többi webáruház. Szeretek a boltokban lófrálni és keresni a megfelelő ajándékot, megtalálni a leginkább személyhez illő meglepit, de egyszerűen alig van rá időm. És Nellit nem is tudom hányszor mondtuk le, hogy ki van épp rosszul és inkább ne jöjjön csütörtök este, amikor legalább pár dolgot intézhettünk volna Viktorral együtt. Így aztán amit csak tudtam a neten vettem és max elfutottam érte az átvevő pontra.
Egyetlen ajándékkal nem boldogultunk netfelületen. Karcsi fiam idén állatkát kért. Igazából szíve szerint hörcsögre vágyott, de mi azt nagyon nem akartunk. Végülis beadtuk a derekunk, hogy oké, legyen állat, de akkor már más. Szóval a képek alapján lehet látni, hogy új családtagunk mi is lett. A neve hihetetlen agymunka után: Csőrike. Én máris inkább csak Csőrinek hívom... Karcsi azóta irtó boldog, pedig a madár csak a 2 ünnep között érkezett hozzánk, mert a tervek szerint nem lettünk volna itthon egészen a mai napig...
25-26-án Szolnokra utaztunk a Selmeci nagypapáékhoz. Ott ünnepletük apósom feleségének a fiának a 30. szülinapját. Hát ez a rokoni levezetés elég macerás:-D Szóval Gyuszi 30 éves lett és összejött a család. Sajnos volt a dologban egy kis bibi. Egy félig felgyógyult gyerkőccel érkezett az egyik rokon, aki akaratlanul is végigfertőzött mindenkit, aki ott volt. Szombaton este körbejárt nálunk is a vödör. Két wc majdnem folyton foglalt volt, én Marikát hánytattam, Viktor Mikit, közben Matyi és mi ketten lelkesen rohangáltunk ki a mosdóba. Csak Karesz maradt ki a jóból, de mint várható volt, mindent bepótolt ő is, csak két nappal később. Így viszont sajnos nem tudtunk elmenni Ajkára a szüleimhez. Majd 1-én megyünk csak, addigra remélhetőleg Karesz sem lesz már fertőző. Biztos ami biztos, a szilveszteri szomszédolós közös ünneplést is lemondtuk, ne friss vírussal kezdjék a többiek az új évet:( Ez van. Viszont így megérkezhetett Csőri hozzánk, a húgomék meg tovább tudtak maradni Ajkán.

Holnap már dolgozom. Annyira nem várom... Inkább hozom a képeket. A családi közös képeket apa állvánnyal és időzítővel készíti. A harmadikra nem ért oda:-DDDD Egyébként az készült legelőszőr. Megjegyzem a képeket nézve fogynom kéne...
És nagyon szeretem a mi kis mindenféle fánkat. Alapban nem volt egy nagy durranás, mert elég féloldalas volt, de megvettük, hisz a csúnyácskát is haza kell vinnie valakinek. A csúnya részét beforgattuk az ablak felé. Mi minden díszt felpakolunk a fára, nincs olyan, hogy csak piros, vagy csak arany, vagy csak ezüst. Ott vannak az ezer éves papírdíszek is, amikor csak olyanra tellett. A fűzért papírból még én csináltam lánykoromban az első karácsonyfánkra Szegeden. De rég volt. Van ott fordított angyalka, amit Matyi eszkábált ezer éve, ovis díszek, amik az évek folyamán gyűltek fel. Mindet felismerik a srácok és boldogan aggatják a fára.

A szünetben sajnos sokat kockultak, nagyon nehéz őket kirángatni a lakásból, de igyekszünk őket minden nap kihajtani. Ez van. Amíg nem zárom el a gépeket, addig nem hajlandóak mást játszani.

 
 
 
 
 
 

2015. december 24., csütörtök

Boldog karácsonyt!

Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánok!


2015. december 23., szerda

Úgy énekelnék...


Nem tudom ki hogy van vele, de én rengeteget énekelek, dúdolgatok, néha még észre sem veszem. Ha épp nem énekelek, akkor fütyörészek. Minden dallam, minden csengőhang, minden reklámzene megmarad a fejemben, néha még engem is fáraszt, a kollegák szerint hihetetlen vagyok:-D Eszter csengőhangjánál meggyanúsítottak, hogy én fütyültem fel a telefonjára:-D

Szóval mindig kórustag voltam, nagyon-nagyon szerettem együtténekelni a többiekkel. Kórusoztam általánosban, középsuliban, az egyetemen. Lassan 15 éve vagyok kórus nélkül, és nem is nagyon van időm rá, de mindig hiányzik, pláne, ha jó kórusművet, vagy jó együtténeklő csapatot hallok.

A családos táborban Emil hívott a templomi kórusba, nagyon jó volt mondani, hogy MEGYEK! Sajnos csak egyszer volt alkalmunk fellépni a templomban, de olyan élvezetes volt próbálni és énekelni a többiekkel együtt. Vártam, hogy karácsonykor megint éneklünk, de elmaradt a dolog. Kár érte!

Most viszont a facebook-on kalandoztam és találtam egy zseniális kis kamarakórust, nekem nagyon bejön. Mit ki nem lehet hozni csak énekhangból! Érdemes meghallgatni!

2015. december 7., hétfő

Crimson Peak (Bíborhegy)

Nem tudom ki hogy választ filmet, nálam komoly befolyásoló tényező az, hogy kik játszanak benne. Mindig van épp kedvenc színészem, színésznőm, és van olyan, akinek szinte minden filmjét megnézem, csak azért mert épp ő játszik benne. Ilyen nálam nőben Meryl Streep, Juliette Binoche, pasiban Hugh Jackman és perpill Tom Hiddleston. Na miatta mentem el hosszas vergődés után a Crimson Peak című filmre.
Egyébként a trailert első megnézés után rémesen félemetesnek találtam. Szinte biztos voltam benne, hogy ez majd valami durva horror lesz, ami kiveri nálam a biztosítékot. Gondolkodtam is rajta eleget, hogy kell-e ez nekem. Aztán olvasgattam véleményeket, összefoglalókat és egyre világosabbá vált hogy ez valami rémromantika lesz. Inkább kosztümös romantikus, mint horror. Így aztán gondoltam beszervezem a kollégákat, aztán hétvégén uccu neki az Aréna Plázába, hiszen már csak ott vetítik. Végül csak Eszter vállalkozott, hogy eljön, bár ő is roppantmódon tud parázni a horrorfilmektől. Mindketten megbeszéltük a férjünkkel, hogy ha éjszaka nagyon közel alszunk hozzájuk, akkor az csak és kizárólag személyes vonzerejüknek tudható be:-D

Szóval szombat este befutott hozzánk Eszter, aztán kocsiba vágtuk magunk és elrobogtunk a Plázába. Rémesen nagy és fárasztó hely az Aréna. Én maradok a kisebb áttekinthetőbb helyeknél. Nagyon elfáradok a Westendben is, Mammutról nem is beszélve. Ettünk egy tortillát, ittunk egy kávét és jöhetett a film. Ez most durván spoilerezés lesz, úgyhogy aki szeretné megnézni a filmet, az inkább ne olvassa el. De előbb ide beteszem az előzetest, hogy tudjon dönteni:-D


Tehát maga a film hihetetlen látványt nyújtott. Érdemes filmvásznon látni először, mint tv-ben. Zseniálisak a kosztümök, a ház anyira vadregényes, néha félelmetes. Az a sok-sok piros... hol gyönyörű, hol vészjósló. Ha horrorfilmként nézünk rá, akkor talán egy laza ötöske csak tizes skálán. Ha romantikus film, akkor Eszter megszavazza rá a 9-t, szerintem csak egy 7-s. A nővér (Lucille) szerepét alakító színésznő viszi a hátán a filmet. Eszméletlenül jól hozza a kegyetlen, múltbéli borzalmaktól megbomlott elméjű nőt, aki mindvégig hideg, számító és könyörtelen. A női főszereplő (Edit) számomra nagyon jelentéktelen volt, igazából nem is tudtam eldönteni, hogy mint színész mennyire volt jó. A férfit (Thomas) alakító Tom Hiddlestone nekem továbbra is bejön, de a szerep, amit játszott az kiborító. Igazából pont azért nem tetszett a film, amiért pl. Kunderát sem olvasok. Megőrjítenek az olyan emberek, akik képtelenek formálni az életüket. Akik csak sodródnak az árral, akik tudják, hogy mit kéne tenni, de nem teszik meg, vagy túl későn lépnek. Tudom, hogy ez a film nem zárulhatott hepienddel, tudom, hogy sem Lucille, sem Tom számára nem volt semmilyen lehetséges jövő, de hogy ennyire balul süljön el minden, nekem ez sok volt. Talán túl szentimentális, vagy idealista vagyok. Nem tudom.
Ja, és hát nagyon nem tudok a sorok között olvasni, de nekem egyáltalán nem jött le a főcsavar, hogy a két testvér egyben egymás szeretője. Annyira semmi vonzalmat nem véltem felfedezni kettejük között, hogy az csak na. Igazából végig azt éreztem, hogy a domináns és erőszakos nővér az öccsét teljesen elnyomja, befolyásolja, irányítja. Annak már szinte semmi szabad akarata nincs, de közben a szerep mégsem ezt sugallta. Kicsit amolyan tudathasadásos állapotba vittek engem, mint nézőt.

Szerintem egyszer még meg fogom nézni, majd ha kijön dvd-n, mert voltak benne igazán megrendítő és szép részek. Ja, és a horror rész meg nem rémisztő:-D Szóval jól alszom!
Jaj, és nagyon-nagyon sajnálom, hogy szinkronosan tudtuk megnézni. Felirattal szeretem nézni a filmeket, az eredeti hangokkal, pláne, ha olyan szép kiejtéssel beszélnek benne a színészek.






2015. december 1., kedd

A nyelvtörő

Marika logopédushoz jár október óta. Nagyon-nagyon lelkes, minden feladatot megcsinálunk, mindent gyakorlunk, jó, néha kimarad a hétvége, vagy 1-2 nap, de készülünk.
Marika furán beszél. A l és r helyén a beszédében a j szerepelt eddig mindig. Most ott tartunk, hogy a l (éneklő kislány) hangot szépen ejti minden szóban, kivéve, ha abban j is szerepel. Készítettem egy videót (elég vacak a minőség) róla, hogy jelenleg így megy. Szerintem furcsán mondja még a mássalhangzó torlódásokat is, de ez a legkevesebb:-D

2015. november 26., csütörtök

Karesz

Asszem 4 gyermekem közül ő a legnagyobb kihívás, akit kaptam. Újra és újra újabb és újabb kulcsot kell találni hozzá. Még mindig hihetetlen hangulatember, továbbra is vagy teljes erőbedobással csinál mindent, vagy az ellenkezője. Inkább neki sem áll, és nincs semmi rábeszélésnek ereje, ha valamit nem akar. Kollégáim a róla szóló sztorikat hallgatják a legszívesebben, tény és való, hogy azok a legszórakoztatóbbak. Karesz nagyjából úgy kel fel már reggel is, mint egy átlag felnőtt. Morgolódva, durcin, látszik, hogy minden nehezére esik. Ebből kell kihozni a legjobbat neki és nekünk egyaránt:-DDD

Tanárnénik szerint jól tanul, kevés hibával dolgozik, de néha annyira janinak érzi magát, hogy a kapkodás és nemtörődömség miatt ejt iszonyat szarvashibákat. Kissé lepadlóztam az alig 60%-os környezetdolgozat miatt, de mondták, hogy egyszerű feladatelnemolvasás miatti értelmezési hibái voltak. Matekból továbbra is csúcs a srác. Ha valamit nem ért, addig golyózik rajta, amíg minden a helyére kerül. Lényegében értelmi szinten (ezt most lehet hülyén foglamaztam) mindent 100%-osra csinál. A gyakorlatban imádja a félig megoldott dolgokat. Kéne mögé egy inas, aki becsukja utána az ajtót, lekapcsolja a villanyt, helyére teszi a cipőjét, felhozza az iskolatáskáját, kihegyezi a ceruzáit. Mikor már ezredjére szólok ugyanazokért a dolgokért, az annyira fárasztó. Kollegám Pisti szerint (szintén skorpió) fogadjam el, hogy ilyen és hagyjam élni:-D

Naszóval Karesz idén sokkal de sokkal nyitottabb személyiség lett. Sok új barátja van, a suliban is egyre több gyerek felé nyit, bár könnyen váltogatja a legjobb barátokat. Ebben Miki is és Matyi is más volt, ők a ragaszkodó típusok. Karesz általában összebalhézik a többiekkel, benyomja a durcit, aztán irtó nehéz kiengesztelni.
De lelkesen jár ministrálni is. Néha az az érzésem, hogy ő húzza maga után a Mikit.
Ősszel még pap akart lenni, mostanra farmer. Nemtom Mara szüleinél szóljak-e az érdekében, mert még nem túl komoly a dolog. Mindenesetre részletesen kifejtette, hogy ő nagyon kemény és erős csávó lesz, mert még a házát is egyedül fogja felépíteni.

Még mindig rubik kocka függő. Megtanulta kirakni a kockát, tök mindegy, hogy 2x2, vagy 3x3, vagy 4x4 vagy 5x5... Én csak sasolok, mikor forgatja, rakja. Második lett a sulis rubik versenyen, ahol felsősök is indultak szép számban. Karesz volt az egyetlen első osztályos.

Épp a fogszabályzós project elején vagyunk. Hihetetlen, hogy milyen kuszák lettek a fogai. Ráadásul rosszak is. Vele annyit voltam már fogorvosnál, mint az összes többivel együtt kétszer. Jövő héten megkapja élete első fogsziját. Vele leültem megbeszélni, hogy akarja-e vagy sem, mert nem olcsó mulatság, ha nem teszi be a szájába és nem akarja hordani, akkor én nem költök rá egy fillért sem. Megbeszéltük, jöhet a szabályzás. Kivehető készüléke lesz. Lényegében a feladata most csak annyi, hogy legyen helye a kibújó fogaknak, kicsit tágítani kell a felső ívet, az alsót, meg előrébb hozni.
Egyébként a fogorvosnál is mindig van egy 5 perces zokogási időnk. Anélkül nincs semmilyen attrakció ott. Tök mindegy mit csinálnak, Karesz bőg vagy 5 percet, utána lehet húzni, tömni, lenyomatot venni, fogkövet leszedni. De csak így működik:-D

Mit akartam még mondani? Mostanában inkább Marikához húz. Miki felvette a nagytestvér figurát, hagyja a kicsiket kibonatkozni, ritkábban áll be a szerepjátékaikba.

Na pár fotót a 8 évesről is hoztam. Versenykockát kért, 3x3-ast.
 Őt igazán nehéz fényképezni. Vagy oda sem néz, vagy ilyen jó arcokat vág:-D


  
 De mutatják a képek, hogy a csapatért bármit. Szeret együttjátszani a többiekkel, szeret irányítani is, de nem olyan vészes:
És mostanában kifejezetten jól kijön a tesókkal is, különösen Marikával. Miután sulis lett, volt kettejük között egy diskrét mosolyszünet. 
Karesz: A kedvenc nyári képem róla.





2015. november 25., szerda

Marika

Rég írtam a srácaimról. Gondoltam most, hogy egy extra nap az ölembe pottyant Karcsi jóvoltából, írok pár sort minden gyerekemről. Végignézegettem a képeket, amik a nyár eleje óta készültek lánykámról. Én magam is meglepődtem, hogy nincs is túl sok. Valahogy egyre ritkábban fotózunk, így talán újra elő lehetne hívni a képeket, hogy albumba tegyük őket. Mi nagyon szeretjük elővenni a régi albumokat, fellapozni, hogy milyenek voltak kicsiként. Valamikor Karcsi születése után lett vége a képek albumba rakosgatásának és feliratozásának. Kár érte...

Naszóval Marikám most ilyen. Micsoda szemek!
Hatalmasat nőtt, egyre bájosabb, egyre cserfesebb, egyre csajosabb. Mindenkit levesz a lábáról, hihetetlen jókedvű és szinte sosem vesz fel szoknyát. Tavaly egyszer az óvónéni rábeszélte, hogy húzzon szoknyát a kisasszony. 4 napon át szoknyát hordott, aztán az 5. napon nadrágban érkezett. Margit néni meg is kérdezte, hogy mi történt. Marika közölte:
-Minden szoknyám megmutattam, több nincs.
Azóta megint nem hord szoknyát. Nyáron is mindenféle kisnadrágokban pompázott, mit neki nyáriruha, egészruha stb. Most viszont hálóingezni kezdett, miután egyszercsak feltűnt neki, hogy anyájának egy szál sincs. Na jó, van egy béna kék, de azt csak -20 fok körül vagyok hajlandó felvenni:-D

Hat éves lesz csajszim májusban. Épp múlt héten tettünk pontot a döntésre,  miszerint nem megy ősszel még iskolába. Én ezen elég sokat vekengtem, hogy hogyan is döntsek, olyan picinek láttam a lányom. Amióta megbeszéltük az óvónénivel, azóta nem frusztrál a kérdés. Egyszer egy délután elkapott Margit néni, hogy Marika mondta neki, hogy anya szerint még nem kéne suliba menni. Hát bementem és az ide-oda rohangáló, fél percenként kérdéseket feltevő tucatnyi ovis között megbeszéltük, hogy Marikának jobb lesz, ha marad még. Fő oka a logopédia, vagy ahogy Mariska hívja: lobokédus. Ősz óta gyakorlunk, nagyjából egyáltalán nem épült bele a beszédjébe a dolog. Ha rászólok, akkor javít, de általában idegesíti, ha szólok. A füzetet persze szépen mondja, imád gyakorolni, mindig hozza a háziját, lelkesen rajzol a füzetbe,  színez mindent (nem úgy mint a fiúk, akik pár színnel letudták a dolgot, Marika ezer színt használ). Elég dezsavü érzés, hiszen Mikivel is irtó sokat gyakoroltam, nála annyira érezhető volt a haladás. Aztán Margit néni mondta, hogy szerinte Marika mozgásában is van némi lemaradás. Logopédus néni ezt megerősítette, sőt megspékelte azzal, hogy szerinte fel kéne mérni, hogy hol van a bibi, amit kicsi tornával korrigálni lehetne. Mondtam hogy oké, támogatom, csináljuk, amit lehet tenni, abban én is benne vagyok. Naszóval így közösen most már végképp amellett tettük le a voksot, hogy még egy évet ovis marad a csajom. Szerintem nem is baj, hisz olyan kicsi, meg még egy év játék szerintem nem gond. Ott még több energia és jókedv van pótolni a hiányosságokat.
Voltunk fülészeten, hogy esetleg az az oka a kissé nazális beszédnek. Már két alkalommal kaptunk időpontot hallásvizsgálatra is, de mivel folyton betaknyosodik a csaj, így az e heti időpontot is le kellett mondanom.

Egyébként bizonyos dolgokban nagyon nem csajos. Utál fésülködni, semmi csat nem lehet a hajában, minden ruhát felvesz, amit kikészítek, nem variál, nem pakol a szekrényében. Szeret mozogni, sportolni. Mostanában megint Karesszel van jóban, sokat játszanak együtt, bunkeroznak, kukabúvároznak, autóznak.
Még mindig nagyon bújós, ezer puszit kapok búcsúzásnál. Teljesen egyenrangú szobalakó lett a gyerekszobában. Most hétvégén kénytelen volt visszajönni a mi hálónkbana régi ágyába, mert vendégeink voltak, övék volt a gyerekszoba. Egész sértődött volt, hogy neki egy gyerekheverőn kell aludnia:-D

Szeret zenét hallgatni, mesét olvasni velem, vagy apájával. Szeret enni (többet eszik, mint Karcsi), nagyon szereti, ha csak vele tartok csajnapot. Általában még mindig a Tropicáriumban kötünk ki.
Mit mondjak még? A mai napig fél perc alatt az ujja köré csavar!

Pár kép róla. Apájával, bikiniben pózolva, csapzottan, Dorothy ruhában (van hasonlóság anya?), mókamesterként a fiúk között:-D
 
 
 
 

2015. november 15., vasárnap

Nagyikendő (1)

Valami készül. Mivel kezdeti fázisban van még, így merem mutatni. Viszont mivel horgolok és a horgolás köztudottan nyírja a kezem, így a hímzést félretettem. Karácsonyra készül ez a kendő, remélem készen leszek vele, mert napi szinten max. 1 sort horgolok.
Valamikor pár hete vettem észre, hogy a Barka fonalbolt a XI. kerbe költözött át a Fehérvári útra. Hát betévedtem:-D És rögtön pár gombóc fonallal jöttem ki, mert ugye itthon nincs miből válogatni. (Hova is tűnik a kosztpénz?) Nézegettem a horgolós blogokat és úgy gondoltam egy nagyikendőnek neki merek ugrani hosszú kihagyás után is. Nagyon élvezem csinálni, már a 17. sort horgolgatom a kendőbe és még legalább kétszer ennyit szeretnék beletenni:-D
Merino Extra Morbidone fonal 4 árnyalatával készül 4,5-es tűvel. Talán 5-sel jobb lett volna, de már nem akartam tovább várni:-D A sötétbarnából a héten vennem kell még egy gombócot, az már tuti.

Készítettem egy csomó képet, de egyik sem adja vissza a színeket. Nagyjából ilyenek.
 
 
 

2015. november 9., hétfő

"Lelkigyakorlatos hétvége"

Cursillon voltam a hétvégén. Hosszú hétvégén. Tahiban. Még friss az élmény. A cursillo nekem egyszerre volt nehéz és kemény út a legbelsőbb énemhez, megerősítés a hitemben, és hihetetlen lelki felüdülés. Most már tudom, hogy miért az őszi turnusba fértem be, pedig tavasszal, mikor a jelentkezésem elutasították helyhiány miatt, akkor nagyon-nagyon akartam menni. Most volt erre a hétvégére szükségem, nem tavasszal.
Perpill úgy érzem, hogy egy hegyet is képes vagyok elmozgatni!:-D


2015. október 17., szombat

Helene Tran: Beautiful Hats (3)

Hát nem egy villámtű, de azért szép lassan az én kis csigámmal is alakul. Kedden Miklós fiam beteg lett, így otthon maradtam egy napot. Egyébként is volt mit pihiznem, elég húzós lett a hétvége, úgyhogy filmeket néztünk, aludtunk, én hímezgettem, a gyerek meg néha-néha kapott egy-egy algopyrint, hogy lemenjen a láza, szóval főképp feküdt, nem lázadt a punnyadós nap ellen:-D
Így aztán kedden volt időm rá, hogy befejezzem a 2. nőcimet. Azóta tegnap este volt megint egy pici időm, hogy beleöltsek a 3. nőbe. A rózsaszínbe. Hát mit ne mondjak, valahogy egy zöld, vagy egy kék ruhásat, esetleg egy lilát szívesebben öltögetnék, nem véletlenül hagytam a végére épp a rózsaszínt. Remélem karácsonyig elkészül az is és végre együtt lesz a három grácia!

2015. október 13., kedd

2Cellos koncert

Hétvégén életem első kemény rock koncertjén vettem részt a 72 éves nagynéném jóvoltából. Hogyan is történhetett ez? Idén nyáron is voltunk pár szép napot Decsen. Sokat beszélgettünk, ülönböző tévéműsorokat néztünk, pár szettet láttunk Federertől is:-D
Többek között a gyerekeink zenei neveléséről is szó esett, hiszen Irénke néni énektanár volt aktív korában. Sőt, nem is akármilyen! Csak nem verte soha nagydobra a dolgot. Karesz még nem tudta eldönteni, hogy milyen hangszert válasszon, bár eléggé a zongora felé hajlik. Viszont ezzel kapcsolatban sajnos van egy komoly gondunk: jelenleg nincs egy darab zongoránk sem otthon. Irénke néni kérdezte, hogy miért nem csellózik, aztán leültette a Youtube elé a gyerkőcöt és kapcsolt neki pár 2Cellos felvételt. A gyerekek jöttek-mentek, mindenki belenézett, de ekkor már én főképp pakoltam, készülődtünk az indulásra. Azért azt észrevettem, hogy Irénkét sokadik látásra is lenyűgözi a két srác játéka, és elejtette azt is, hogy ősszel játszanak Budapesten. Hát gondoltuk egy szülinapi meglepetést összehozunk, hamár Federerre nem tudjuk befizetni a nagynénémet:-D Így esett, hogy vettünk 3 jegyet a 2Cellos koncertre, Irénke felautózott hozzánk Budapestre és 10-én ott voltunk az Arénában mind a hárman. Én diszkrét tériszonnyal, mert már csak a kakasülőn volt hely. (Másfél hónappal korábban vettük a jegyeket.) Egyébként a hangversenyre minden jegy elkelt.
Miután nem nagyon néztünk utána a dolognak, így én kiskosztümben, Viktor öltönyben ment. A youtube-on látott videók alapján vegyes hangversenyre számítottunk, komolyzenével bőven és kis könnyűzenével megfűszerezve. Hát nem az volt, szóval túlöltöztünk. Pár rövid komolyzenei mű után belecsaptak a húrokba, eleinte két elektromos csellóval játszották a nagy slágereket, aztán bejött a dobos, és onnantól hihetetlen hangerővel, hihetetlen erőbedobással mentek a rockszámok. Volt ott AC/DC, Rolling Stones, Michael Jackson, Nirvana stb. Egyszerre volt furcsa és lebilincselő. Élmény volt mindenképp. És hogy milyen a két srác? Nagyon szórakoztató, igazi előadó és őstehetség. Hoztam két videót a két stílusról, amit ötvöznek a koncertjeiken. Érdemes mindkettőt megnézni! Köszi Irénke az élményt (ha ezt olvasod!)!



2015. október 5., hétfő

A ministránsok

Épp csak látszanak a képen. Jobb szélen Karcsi, bal szélen Miki. Irtó lelkesen mennek ministrálni, bár még kicsit ügyetlenek. Karcsit néha a helyes irányba fordítják a nagyok, néha elfelejt letérdelni, vagy kis késéssel csinál mindent. Miki ma vasánap végig a tenyerébe törölte az orrát, mert nem merte felhúzni a ruháját, hogy kivegye a zsepijét. Aztán meg nem sorolt be időben áldozáshoz (ministránsok kezdik a sort mindig), úgyhogy kiállta a hívekkel a sort (hátrasétált teljesen:-D). De így végül épp együtt érkeztünk az áldozáshoz.
Jó látni, hogy szinte rohannak be mise előtt a sekrestyébe és hogy mennyire várják a szombati ministráns próbát.

2015. szeptember 22., kedd

Együtt az unokák

Augusztusban otthon voltam Ajkán 3 napot a gyerekekkel együtt. Azon ritka alkalom esett meg velünk, hogy az összes unoka egyszerre volt anyukáméknál és ott voltunk a húgommal mi is ketten a férjünk nélkül. Néha még a bátyám is beugrott, úgyhogy minden Szalay és gyermeke képviselve volt.
Kattintottunk pár képet ebéd közben. Érdemes figyelni, hogy ragadtak a csajok Matyira. Egyébként haláli, ahogy Bogival, húgom kiscsajával játszik, néha érdemes lopva figyelni.


 


És itt egy kép Bogiról, nameg grátiszba egy anuykájával együtt, hátha tesóm reklamál, hogy szedjem le a fotót:-D Hihetetlen, hogy milyen bájos kislány Bogi, mindenkit levesz a lábáról, rengeteget dumál és a kedvenc kérdése: Hol?
 

2015. szeptember 19., szombat

Helene Tran: Beautiful Hats (2)

Mutatom a legfrisebb fázisfotót. Mostanában többet csinálgattam, de messze nem hímzek annyit, mint korábban. Talán ennek köszönhető, hogy a bal csuklómról eltűnt az a félelmetes pukli? Apukám szerint valami ganglion, vagy micsoda volt.
Egyébként még nem untam meg, nem gondolkodom azon, hogy mást kéne öltögetnem. Élvezek benne minden x-et! Még ma este is elvarrok bele 1-2 szálat.

2015. szeptember 10., csütörtök

Évkezdés

Idén ősszel új iskolaévet kezdtük, próbálok én is új évet kezdeni. Sok új elhatározásom van, sok új tervem is van. Lassan-lassan haladok, hogy a tervek megvalósítása is elinduljon. Év végére szeretném, ha minden szinten látszana a váltás, változás.

Mi történt eddig?
- Újra barátkozom. Próbálok nyitottabb lenni, mert egyre jobban begubóztam, csak a családra figyeltem. Egyébként nehezen megy, remélem a gyakorlat teszi a mestert.
- Bár tavaly felmondtam a melóhelyemen, aztán meg a főnököm megdumált, hogy mégis maradjak, és tele voltam teljesen homlokegyenest más pályaképpel, most egy kevésbé drasztikus, de talán járhatóbb út mellett tettem le a voksot. Tudnom kéne egy nyelvet (főképp az angolt!) legalább konyhanyelven minden komolyabb nehézség nélkül beszélni, de legalább el tudjam olvasni, amiről szó van. Hát beruháztunk Viktorral egy angolkönyvbe, konkrétan a Much Ado About Nothing című klasszikus 2. szintűjébe. Jelentem olvasom és értem és jövő héten már hallgatni is fogom. A cél, hogy az Outlander köteteit angolul is olvashassam, hogy a kedvenc sorozataim hallgassam is, ne csak a feliratot olvassam. Azt már észreveszem, hogy ki beszél totál érthetetlenül és ki beszél tájszólással:-D Igazi gyerekként tudok örülni egy-egy teljesen megértett mondatnak... És ha az angollal vittem valamire, akkor elpályázok a kórházból, ha minden gyerekem iskolás. Jelenleg úgy gondolom, hogy a szervezésben, összehangolásban, problémakezelésben egész jó vagyok, szóval valami vezető beosztású ember mellé mennék asszisztensnek, remélve, hogy az ő életét könnyebbé tehetem. A tavalyi mindent elsöprök és valami újba kezdek lényege az volt, hogy gyerekekkel dolgozzak együtt: vagy oviban, vagy gyógypedagógusként, vagy valami hasonló területen.
- Abbahagytam a Goodgame-t. Őszintén megmondom, hogy kemény volt úgy befejezni, hogy ma még játszom, holnap már nem. De máshogy nem lehetett. Jó volt a csapat, szerettem dumálgatni a cseten, ha épp kedvem volt hozzá. Élveztem, hogy csöndben is lehetek, ha nincs hozzá kedvem. Kicsit örömhülye játékot játszottam, mert egy csomó dologhoz nem értettem, csak csináltam amolyan ahogy esik úgy puffan módon. De voltak a játéknak olyan részei, amik fárasztottak. Nem is kicsit. Most nyáron fogalmaztam meg magamban, hogy túl sok dologban hátráltat a játék. Így hát abbahagytam. Másfél évig játszottam, így kimondva hihetetlen! Majdnem úgy tudtam szeretni, mint egyetemista koromban az Elveszett Világokat. Csak sokkal-sokkal kevesebb időm volt rá, mint anno akkor.
- Hétfőnként hittanra járok Henrik atyához. Minden második héten. Tartozni akarok egy csoporthoz, akik hasonlóan gondolkodnak mint én, akik hasonlóan vezetik az életüket, mint én, akik fontosnak érzik életükben a hit szerepét. Mostanában több hitélettel kapcsolatos könyvet olvasok. Még mindig Csaba testvér könyvei a kedvenceim. Olyan érthető és annyira szépen írja le a gondolatokat, melóba jövet-menet olvasom, ha van ülőhelyem. Néha majdnem elefelejtek leszállni a kórháznál. Most már ott lapul a táskámban a Szív magazin is (köszi Mariann!, már a 2. szám is megérkezett, úgyhogy be kell hoznom a lemaradást!), akár válogathatok is.
Továbbra is azt tervezem, hogy megyek Keresztanyámmal Papp Miklós előadásaira, ha ismét beindul. Tavaly ott voltunk minden hónap első csütörtökjén, nagyon élveztük mindketten, utána meg jókat sütiztünk, dumcsiztunk a Jégbüfében (ami ugye megszűnt már).
Novemberben megyek cursillora.
A gyerekeim is próbálom terelgetni kicsit a közösségek felé. Marikát elviszem ovis hittanra, Karesz önként és dalolva akar ministrálni, hála a Csillagtábornak, ahol először volt egyedül és az első napi hatalmas zokogást követően magára talált végül a nagytestvérek védő hálója nélkül, ami az ő esetében nem kis szó! Miki meg megy Karesszel, már tavaly is beszélgettünk róla, hogy jó lenne ministrálni.
- Próbálom faragni magam. Tökéletes példa rá Viktor, aki sokkal-sokkal könnyebben mond le a maga dolgairól. Nekem nehezebb letennem a magam szórakozását, hogy engedjek a gyerekek unszolásának. És itt most nem az ugráltatásról van szó. A szabályaink maradtak, év elejével vissza is álltak. A fő pont, hogy napi fél óra számítógépezés van hétköznap. Hétvégén 1 óra jár. Marika nem gépezik, ő mesét néz, ebben viszont nem vagyok következetes, nincs benne határ, és ha nem játszom-foglalkozom vele, akkor képes lenne órákig tv-t nézni. De ehhez ugye ott kell hagynom vagy a magam pihijét, vagy a házimunkát. Azt vettem észre, hogy ha napokig megy, akkor utána jön pár olyan nap, mikor képtelen vagyok rá. Kéne valami arany közép.
- Mozogni, fogyni kell! Még mindig brutális, hogy 65 kiló körül mozgok. Viktor szerint persze szép vagyok, de én ezt nem hiszem el:-D Még szerencse, hogy csak 1 db egész alakos tükrünk van, ami mellett el lehet suhanni. Újra megyek Évivel tornázni péntekenként. Aztán jó lenne legalább egy hétvégi úszást is belecsempészni a programomba, de hát ez már nagyon nehéz! Egyébként a kenyérről leszoktam szinte teljesen, a csokiról is. A sütinek viszont nagyon nehezen állok ellent. És a sültkrumpli is hatalmas kísértés, de sokkal több gyümit eszem és zöldséget is. És akármilyen egészséges, rühellem a salátákat!!!
- Legalább nagyjából rendben tartani a lakást! Most épp a ruhákat rendezem, minden nap egy kicsit. Hétvégére össze akarom rakni azt a nagy kupacot, amit ki kell rakni a házból, mert senki nem hordja, legyen az akár kisbugyi, akár nagykabát, akár cipő! Utána jönnek a játékok, amiket Matyiék pannonhalmi Márton-heti programjában remélem jól jönnek majd.
Kicsit praktikusabbra kéne szednem a lakást, annyi felesleges holmink van, amit csak tárolunk, de nem is használunk, csak sajnáljuk kidobni, leselejtezni.
Nagyon nehezen szedem össze magam szombatonként. Ha egy kicsit jobban meghajtanám, akkor délután egy rendezettebb lakásban kezdhetném a hétvégét. De szombaton mindig leülök, mint az iszap, irtó nehezen veszem rá magam arra, hogy dolgozzak. Vasárnapra jön meg az energiám mindig, Viktor pont fordítva működik. Hétközben nem tudok takarítani, kipróbáltam...
- Hímezgetni, de csak mértékkel. Eltűnt a bal csuklómról az a fura kemény pukli. Talán köze van ennek ahhoz, hogy mostanában ritkán vettem elő a tűmet, a horgolótűmet meg pláne? Szeretnék lassan de biztosan haladni a hímzéseimmel. Egyik nap a nyáron mindenemet elővettem és végignézegettem, nagyon jó volt látni, hogy milyen szépségek lapulnak a dobozaimban. Feltett szándékom, hogy mutatok majd fázisfotókat itt a blogon.
- Jó lenne írni rendszeresen a blogomat. Beszámolni a történtekről, a tervekről, az élményekről, a könyvekről, a filmekről... Na majd meglátom!

Évkezdésről majd talán írok bővebben. Most alakul az órarendünk. Nem a legjobb, mert hétfő-szerda fullon, csütörtök-pénteken semmi. Miki nem akar napközis maradni. Nem akar sportolni sem. Szerettem volna, ha mindhárom gyerek megy úszni. Karcsi vevő volt rá, de ők pont fognak egész ősszel heti 2x menni úszni, aztán kori lesz második félvéig. Neki meglesz a mozgás, mert jár gyógytornára is. Marika leszavazta az úszást (nem maradt túl jó élmény a sporttábor ezek szerint), de októberben indul az oviban a csajtorna! Miki viszont semmit nem akar csinálni. Semmi nem érdekli, semmi pluszt nem tervez beletenni a heti programjába. Végeredményben jár szolfézsra és klarinétra. Egy ideig győzködtem, veszekedtem, megint győzködtem. Az eredmény annyi volt, hogy közölte, hogy hagyjam békén, ne balhézzak. Szóval éljen a rossz tartás és a gerincferdülés! Mert ugye a gyógytorna 5. osztályban ciki... Karesz nagyon szereti... Ja, annyit azért feldobott Miklós fiam, hogy szívesen kajakozna, vagy vívna! Na erre varrjak gombot! 

2015. április 18., szombat

Katie Melua - Nine Million Bicycles

Egyszerűen nem tudom megunni ezt a számot. Teljesen mindegy, hogy milyen kedvemben vagyok, a végeredmény mindig ugyanaz lesz: megnyugtat, kikapcsol, örömmel tölt el.
Egyébként pilates végén ennek az énekesnek a számaira szoktunk lazítani, nyújtani. Eleinte csak hallgattam, élveztem a hangját, a nyugalmat, amit a számai árasztanak. Aztán a csajokkal nagyjából egyidőben kérdeztem én is meg, hogy ki az énekes. Azóta a youtube-on sokszor a háttérben mennek Katie Melua számai, ha valamit csinálok. Szeretem. Feltettem ide is, hogy később is, ha visszanézem a blogom beleakadhassak és emlékezhessek.

2015. április 15., szerda

Jeanette Walls: Az üvegpalota

"Az üvegpalota főhősét, Jeannette Wallst idealista és makacsul bohém szülőkkel áldotta-verte meg a sors. A négygyerekes család sokáig nomád életet él: az USA dél-nyugati részének szedett-vedett telepein húzza meg magát ideig-óráig. Rex, a karizmatikus, tehetséges apa alkalmi munkákat vállal, és - amikor éppen józan - fizikára, földrajzra és legfőképp a félelem nélküli életigenlésre tanítja gyerekeit. Rose Mary otthon marad, de nem azért, hogy a gyerekekkel törődjön, hanem hogy festegessen és írogasson. Szenvedélyeinek rabja, aki drága idejét nem fecsérli néhány perc alatt elfogyasztható ételek elkészítésére, ha e helyett örökbecsű képeket is alkothat. Amikor a család végképp kifogy a pénzből, és a szülők beleunnak a vándorló élet romantikájába is, abba az Isten háta mögötti bányászvárosba térnek vissza, ahonnan Rex Walls annak idején minden erejével szabadulni akart. Persze itt is iszik, és a sarki fűszeres pénzével együtt napokra eltűnik. A családi gondok csak szaporodnak, a cserbenhagyott gyerekek egymást segítve-védve nőnek fel, és végül megtalálják a módját annak is, hogy elmenjenek otthonról."

A könyvet Nellitől kaptam kölcsön. Épp két másik könyvet olvastam, ezért vagy 1 hónapig csak nézegettem. Bevallom, nekem a borító nem tetszett, ezért álltan neki nehezen. Aztán paff. Nem kellett hozzá 2-3 nap és meló mellett elolvastam. Őszintén megdöbbentem, mikor (utólag) olvastam a fülszöveget, hogy megtörtént eseményt mesél el nekünk az írónő. Ráadásul a saját életrajzát. Nekem olyan hihetetlen, hogy tényleg élnek így emberek, hogy tényleg van, aki így nevel gyereket. Néha tetszett benne a szülők egy-egy elmélete, de úgy általában módfelett felzaklatott, hogy mennyire nem látták szükségesnek, hogy 4 gyerekről ők gondoskodjanak. Valahol megértem, hogy a könyv írója függetlenül attól, hogy az apja szélhámos és iszákos volt, mégis többre tartotta, mint az anyját. Édesanyaként, 4 gyerek anyjaként szintén részemről megérthetetlen és elfogadhatatlan, amit az asszony csinált, illetve inkább nem csinált.
Sokat bőgtem, nevettem kínomban, gondolkodtam a sztorin, a történteken. És hihetetlenül tetszett, hogy bár valahol ott az író ítélete a sorok mögött, mégsem tör pálcát két szülője felett. Kíváncsi lennék, hogy ezek után ő majd hogy neveli a gyerekeit...

2015. március 30., hétfő

Helene Tran: Beautiful Hats (1)

Nem emlékszem, hogy konkrétan mikor is kezdtem el. Talán valamikor idén nyáron a nyaralás alatt Zalacsányban. Aztán félretettem, olvastam (letehetetlen volt az Outlander!!!!!), goodgame-ztem. Nem haladt a Helene Tran álomkép, viszont a kezem sem fáj. Mostanában újra elővettem, nagy élvezettem hímezgettem:-D Gondoltam az első csaj után csinálok egy fázisfotót. A legszebb nővel kezdtem, asszem a rózsaszín lesz a nagy kihívás, hogy ott ne hagyjam majd abba. Eddig minden öltést élvezet volt beleölteni:-D Remélem a hímzős kedvem nem illan el most túl hamar. Egyébként a középső hölgy bal ingujja igaz csak éppenhogy, de már látszik.
 
Ja, és ha nem fogy el a lendület, akkor egyszer majd ilyen lesz!

2015. március 22., vasárnap

Pannonhalma

Életjel rólunk:-D
Kb. fél évnek kellett eltelnie, hogy belerázódjunk, mind Matyi, mind a család. Nem mondom, hogy könnyű volt, izgultunk a gyerkőcért eleget, de a fél évi jellemzése a gyereknek mutatja, hogy az osztályfőnök és a prefektus elég korrektül látja a gyereket. Aztán örömmel olvastuk és tapasztaltuk, hogy végre vannak barátok, akikkel egy húron pendül. Viszont rémes, hogy még mindig nem tudom arcra, hogy kik is ezek a barátok. Csak neveket tudok:-D De gáz! Legalább egy pofavizitet kéne tartani, de ha megyünk Pannonhalmára, akkor mindenki megy jobbra-balra, mi is, szinte alig beszélünk más szülőkkel. A fiúk hol sziáznak minket, hogy magáznak, fura látni, hogy milyen nagy srácok is vannak a hetedikesek között.

Minden második héten van találkánk Matyival. Ha oda megyünk, akkor talán kicsit többet foglalkozik velünk. Általában csak beszél-beszél-beszél körlégzéssel. Jó hallgatni. Ha hazajön, akkor viszont non-stop a gép előtt ülne, úgy kell levakarni a szobából. Általában annyit beszélget, amíg kocsival hazahozom a Kosztolányi térről és elmegyünk a kicsikért együtt z oviba és a suliba.
Itthon más lett a felállás a gyerekek között. Miki lett a nagytesó, húzza rendesen Karcsit maga után. Marika meg nagyon bújós, szeretgetős lett. Kicsit talán többet tévézik, mint amit én szeretnék, de most pl. a Jégvarázst nézzük napi rendszerességgel, amit annyira de annyira szeretek még én is. Marika átköltözött aludni a fiúkhoz. Eleinte csak poénból, de most már szabályosan ragaszkodik hozzá, hogy ott akar aludni Matyi helyén.

Csináltunk pár képet még az ősszel,amiket valahogy nem töltöttem fel. Ilyen fura hálók vannak a koleszban, ahol együtt alszik mind a 32 srác egy hálóban. Matyi először a gettóba került, ahol még ablak sem volt. Aztán szerencsére forgatták az alvóhelyeket, így volt már egész klassz ágya is, ahol csak négyen aludtak és még ablak is volt.
 
 
 
 Ezek meg már most készültek az arborétumban. Lefotóztam a levendulaföldeket is, kíváncsi vagyok milyen lesz majd a kép,ha minden csupa-csupa lila:-D