Mindenféle megint, ha már hímzést nem mutatok:-D

Már megint hallgatok, pedig mennek a napok és sok mindent tudnék mesélni a családról. Leginkább azon filózok, hogy miért betegek ennyit a gyerekek. Egyik héten az egyik, másik héten a másik, harmadikon esetleg egyszerre ketten betegek. Néha már nem is tudom, hogy sírjak vagy nevessek, mikor valamelyik mondja, hogy ép mi fáj neki, vagy hívnak oviból, bölcsiből, hogy menjek a lázas gyerekért. Sajnos apósom kiesett egy időre a hívhatók listájáról, így most már Viktort is bevetettem, mint felvigyázót beteg gyerekek mellé. Ma este jön anyukám, de leginkább Erzsi néni tartotta a frontot az utóbbi időben. És közben csak szervezek és szervezek és néha jó lenne, ha nem egy, de inkább kettő, vagy három lenne belőlem. És röhej, de ha már betegek, akkor az olyan apróságoknak örülök, hogy a gyerek lemarad az utolsó szolfézs óráról, amin buli van, így nem kell késő este még sütit sütnöm, amit másnap elvihet. Ez amolyan öröm az ürömben. Biztos valami gyártási hiba van bennem, de ilyenkor fellélegzem, hogy egyel kevesebb a feladatom. Nem mondom, hogy olyan sok van. Biztos lehetne több is, biztos lehetne nehezebb is, de én a magam feladatait érzem soknak és nehéznek, és leggyakrabban már csak pipákban gondolkodom, hogy ez is megvan, az is elintézve, az is megoldva… még mi van hátra?

Ma pl. év végi ünnepségre megyek az oviba. Miki nem akart velem jönni, pedig az lenne a kényelmes. Így aztán meló után rohanok a suliba, összeszedem Mikit, hazaviszem, robogok vissza az oviba. Közben Viktor hazajön idő előtt a munkából, mert Erzsi néni legkésőbb hatig tud maradni, nekem meg nem tuti, hogy addigra hazaérek Karcsival, hiszen a tortázásról nem fogom kirángatni. Ma reggel be kellett tennem Karcsinak az ünneplőt. Holnapra Mikinek kell majd betennem, mert szolfézs vizsgája lesz. Csütörtök délután lesz Karcsi focibemutatója (decemberben elfelejtettem). Mivel Marika beteg, így azzal nem kell görcsölni, hogy őt addig hova teszem, benn hagyjam-e a bölcsiben, vagy ha magammal viszem hajlandó lesz-e benn maradni végig. Most anyukámmal lesz otthon, így nyugodtan végignézhetem a bemutatót. És valamikor ebben a három napban el kéne jutnom a megpályázott Társasházi virágokért, amit az Önkormányzat ingyen ad, csak ültessük ki a ház előtti részre. A házból senki sem jelentkezett segíteni az ültetéshez. Igaz, az én ötletem volt, tehát magamnak csináltam a munkát. De azért egy kicsit sajnálom, mert ez lényegében azt is jelenti, hogy ha én nem öntözöm és tartom karban, akkor más nem is fogja. Nekem ez annyira furcsa hozzáállás, hiszen mind ott lakunk. Na mindegy. Hétvégén vidámság napja. Ha betegek a gyerekek, akkor csak sütivel járulunk hozzá az egészhez. Pedig szeretem ezt a rendezvényt, a gyerekek nagyon szokták élvezni.

A héten megvettük az autóra az új nyári gumikat. Reméltük, hogy ez csak jövő évi kiadás lesz, de sajnos nem, bár sejthető volt, hogy túl kopottak a régik. A gumis már nem volt hajlandó feltenni a régit. Aztán itt voltak a kazánosok, kitisztították a rendszert, átmosták a régi kőkorszaki radiátorokat, én nem tudom milyen spéci anyaggal töltötték meg a rendszert, viszont elvittek egy halom pénzt. De öt évig nem lesz gond a fűtési rendszerünkkel.

Teljesen beterveztük a nyarat, kész a tábla, már csak 5 napot kell Erzsi nénivel vagy Zsuzsival lebeszélni. Minden hétre be van osztva, hogy hol lesznek a gyerekek, milyen táborban, melyik nagyszülőnél, melyikőnk van szabin. Igyekeztünk úgy tervezni, hogy mindegyik nagyszülőhöz csak 1 hétre menjenek és a legkisebbet nem is hagyjuk ott, mert az már elég komoly feladat, meg mint a hosszúhétvégénknél kiderült, ő eléggé megviselődik a hiányomtól (hiányunktól). Júniusban lesznek egy hetet Ajkán a nagyok (plusz grátiszban Karesz) és augusztusban Szolnokon a fiúk mind. Július elejét táborokban tölti a két nagy, július közepétől augusztus közepéig pedig mi leszünk felváltva Viktorral szabin. Őszintén sajnálom, hogy idén mindössze 1 közös hetünk lesz a nyáron. Szerintem ez nagyon kevés, de csak így tudtuk lefedni a 4 hetes ovi-bölcsi bezárást. És csak remélem, hogy nem lesznek túl sokat betegek a nyáron a kicsik…

Munkahelyemen engedélyt kaptam még a hat órás munkavégzésre januárig, de jobb lenne, ha már előbb átmennék nyolcórásnak. Mert a munkahely, az munkahely. Itt is változások vannak. Egy kolleganő elmegy tőlünk, így a feladatai egy részét én veszem át, plusz én ülök át a helyére. Ez utóbbinak nem örülök túlzottan, mert jól érzem magam itt a szobánkban, de hát ez van. Nem kívánságműsor:-D Mivel több dolgom lesz, sok új dolgot meg is kell tanulnom. Már nem izgulok, inkább örülök a kihívásnak. Szerencsére Viktor új és nyugisabb projecten van, így hát ha kicsit zizi leszek, akkor ő ellensúlyoz. Nehéz tanév van mögöttünk. Legalábbis nekem nagyon nehéz volt. Marika bölcsis lett, én dolgozni kezdtem, mire épp beleszoktam volna az újba, átdobtak egy másik beosztásba, aztán vissza az eredetibe. Viktor egy kemény és hajtós projectben volt, ahol elég kevés elismerést, helyette sok-sok kritikát kapott. Sokat panaszkodott, sokat próbálkozott tanulni abban a kevés kis idejében, ami volt. Én többször éreztem azt, hogy csak telnek a hetek és úgy igazán nincs is mit várni. Néha csak hallgattunk a csütörtöki kimenős estéinken, holott mennyi mást lehetett volna csinálni. Nekem nagyon komoly lökés volt a hosszúhétvégénk (ami szerdától-péntekig tartott:-DD) Egerben. Őszintén és igazán boldoggá tett az a pár nap, önfeledten élveztem, hogy ez csak rólunk szól és nincs benne semmi kötelező, semmi macera, semmi rohanás.

Folyt köv.O

Marika 3 éves lett!

Tegnap ünnepeltük a mininő szülinapját. Hihetetlen, hogy 3 éves lett. Epres tortát rendelt, úgyhogy gyorsan összedobtam egyet tegnap estefele. A bölcsibe is vittünk tortát, de oda csak boltit lehetett. Készítettek a gondinénik képeket, majd ha felteszik a netre, akkor azt is mutatom. Állítólag Marika nagyon élvezte, hogy őt ünnepelték

 

Kisvételesen csajszis duplot kapott ajándékba. Igazából a nagy kastélyt nézte ki a katalógusból, de hát az elég drága...

Isten éltessen Marikám!

Mindenféle

Mi már ezerrel érezzük az év végét, nem tudom más hogy van vele. Készül a nyári naptár, hogy hova tesszük el a nagyokat arra a „pár hétre”, ami a nyári szünet azon időszakát jelenti, mikor épp nem vagyunk mi szülők otthon. Én 3 hetet (két részletben), Viktor 2 hetet vesz ki. Ebből 1 hét lesz asszem csak pont fedésben, amikoris nyaralni megyünk Zalacsányba.

Mostanában folyamatos szervezés az élet. Néha úgy érzem, hogy ha valaki rosszkor szólal meg épp egy másnapi program megy ki a fejemből, amire figyelnem kéne. Úgy csütörtök környékén szoktam kiengedni, mert akkor már nincs annyi dolog előttem, de azért holnap elindulnak a gyerekek az ezer borítékkal majd a suliba, küldöm a fényképek árát, a nyári tábor részleteket stb.

A tegnapi napom volt még egy kicsit agyonszervezve. Múlt héten voltunk fülészeten a két kicsivel a Lurdy házban a kedves doktornőnél. Mindkét kicsi az egész telet végigbetegeskedte. Marika folyamatosan masszívan taknyos volt, nem tudom hány napra sikerült egyáltalán eltenni az orrszívó porszívót. Karcsi is folyamatos fülfájásokkal volt otthon, láz, köhögés, orrfolyás, fülfájás, antibiotikum sorrendben. Végül meguntam. Bejelentkeztem egy vizsgálatra a két kicsivel. Mindkettőnek szép volt a mandulája, csak valahogy tele voltak takonnyal, ami benn pangott a járatokban, és időről-időre bedurrant az egész és kezdődött megint a betegség. Ha nem lenne Erzsi néni, a mama és apósom, akkor én idén talán 2 hetet dolgoztam volnaL Tehát a két kicsi kapott egy-egy proetz kezelést. Volt üvöltés, sírás, könyörgés, hogy hagyják abba. Én, a kegyetlen mama fogtam le a kezüket, szorítottam őket oda a vizsgálóasztalra. Túlélték. Leizzadtunk. Aztán megbeszéltük, hogy igazából nem is fájt. Kaptak ajándékot. Marika színezőt, Karcsi 4(!) csomag fociskártyát. Mivel Marika volt az első, így Karcsi már tudta, mire számíthat. Elbújt a váróban, úgy kellett a kapálózó gyereket felnyalábolnom és bevinnem a rendelőbe. Mondtam, hogy nem vészes, ki lehet bírni, kap fociskártyát utána. A fociskártya szó hatott, Karesz hajlandó volt elkezdeni a műveletet. A proetz végén felült, rámnézett és közölte:

-Anya, ezért nekem 4 csomag kártya jár!

Megkapta a kártyákat.

Tegnap mentünk kontrollra. Egy héten át fül- és arcmelegítés, orrszívás és gondos ellátás volt napirenden. Marika egy kisebb lázas-köhögős témába is belecsúszott, de kijött belőle antibiotikum nélkül szerencsére. És a proetznek hála vége a folyamatos éjszakai horkolásnak. Egyébként hihetetlen, hogy mit szívott ki belőle a doktornő. És ez a sok dzsuva mind abban a pici arcüregben volt! Hihetetlen!

Féltem, hogy még a rendelőbe sem lesznek hajlandóak bejönni, de teljesen rendben volt minden. Marika simán felmászott a vizsgálóasztalra, odafeküdt a következő proetz-höz, nyikk nélkül végigcsinálta, mindössze annyit mondott a végén:

-Most Karcsi jön.

Karcsinak is volt egy kis proetz, ő is nyugodtan végigcsinálta, semmi cirkusz, semmi bőgés. Odáig voltam tőlük. Közben a két nagy is velünk volt, mert őket meg vittem tovább fogszabályzásra. Apa átjött a Lurdyba, ahol mondta, hogy szarul van, estére be is lázasodott. Felnyalábolt a két kicsit, hazavitte őket kocsival, én meg a két naggyal mentem tovább. Rengeteget vártunk, de bejutottunk a doktornőhöz. Megnézte a fogszimat, kicserélte a gumikat. Abban maradtunk, hogy 2 hónap még tuti, de lehet, hogy 3 is lesz belőle, mert nem a nagy vassal rögzíti a fogaimat az állkapocsfájásom miatt, hanem egy rugalmas vékonnyal. Egyébként meglepő érzés volt, hogy most nem jártak virtustáncot a fogaim, amikor a drótot leszedte, érezhető volt, hogy szépen rögzülnek megint a fogágyban.

Megszakértette a fiúkat. Miki ultragáz. Hatalmas rés van a két fogsora között. Éljen a nagy virágos cumi, amit ezer évig szívott!!! Eleve volt egy kis pókharapása fogak nélkül is, a cumi minderre szépen rásegített, meg a hatalmas fogak, amik nemrég nőttek ki. Mondta a doktornő, hogy még pár maradandó fogat várjunk meg, amik most bújnak ki, de 2 év múlva vár minket vissza. Matyit viszont sok szeretettel várja fogszabályzásra. Kicsit tágítani kell a felső fogsor ívét, mert nehezen férnek el a fogak, de semmi komoly. Egy éjszakai kivehetős szabályzóval megúszhatja az egészet. Elmagyarázta fiacskámnak, hogy nem mos elég alaposan fogat, ugyanis tiszta fogkő volt mindene. Szépen lepolírozta a fogait, leszedte a fogköveket. Este negyed tízre otthon is voltunk. Én most szép piros gumikkal hasítok, nagyon tetszik:-D Éjszakai harapásemelőm pedig bevált, ha rossz éjszakám van, sokat kelek gyerekekhez, izgulok a másnap miatt, akkor egyértelmű már, hogy szorítom a fogsorom. Viszont ez az új szokás tuti, hogy a melóval kezdődött.

Tegnap szóltam főnökömnek, hogy bár azt kérvényeztem anno, hogy Marika 3 éves korától 8 órában leszek, szeretnék még 6 órás maradni. A legjobb az 1 év még, a legkevesebb a nyár végéig. Persze, ha nem megoldható, akkor jöjjön a 8 óra, de azért az elég nehéz lesz. Főnököm meghallgatott, majd gondolom mond valamit a döntésről.

Na most ennyire futotta belőlem:-D

Ui: Helyesírási hibákért elnézést, most nincs időm ellenőrizni.

Bogi keresztelője

Még mindig csak pótolok, mert nem szeretnék ilyen jeles esemény mellett szó nélkül elmenni. Nameg kapcsolódik hozzá sok-sok kép is, amiket készítettem és itt megtalálhatók. Tehát április 21-én megkereszteltük húgomék kislányát, Bogit. Azt hiszem elmondhatom, hogy tökéletesen viselkedett a kiscsaj, épp csak egy cseppet panaszkodott a keresztelés alatt. Misi is remekül viselte a tömeget, a folyamatos hangzavart. Húgomék rendesen kitettek magukért. A srácaik csinosak voltak, húgom csodaszép a piros ruhájában. Az ételek nagyon finomak voltak és rengeteg (még három nap múlva is husit ettem otthon). Én sajnos épp semmivel nem tudtam hozzájárulni a sütikhez, mert persze a jeles eseményre Karcsi lebetegedett, aztán kissé Marika is kezdett lerobbanni. Így végül Viktor itthon maradt a két kicsivel én meg a nagyokkal vonatra ültem vasárnap reggel. Előző nap meg egyszerűen nem fért bele a sütisütés az időmbe, pedig mindent megvettem hozzá. Így aztán csak egy kis ajándékot vittünk a gyerekeknek, meg magunkat. Mindhárman nagyon jól éreztük magunkat, jó volt egy kicsit a nagy családi körben lenni, hiszen már olyan ritkásan gyűlünk össze. Sajnáltam, hogy csak a fél családom tudott eljönni.

Ja, a képeken engem ne nagyon keressen senki, mert én fotóztam:-D Az egyik csoportképre rohantam csak oda.

Karcsi pandamacija

Valamikor a tavalyi kiállítás körül kapta tőlem Karesz ezt a pandamacis készletet. Nagy erőkkel neki is láttunk, de egyszerűen nem érzett rá az x-elésre. Még egyik irányba csak-csak álltak a szárak, de, hogy elkészüljön a teljes x, az egyszerűen képtelenség volt. Végül, mint egy gobelint hímezte ki a gyerkőc, de ugye az nem egyezett a készleten található fotóval. Így végül igazi kulimunkával úgy készült el, hogy én böktem a tűt, ő meg utána húzta a szálat. huh! Nem volt kis meló és néha baromira nehezemre esett, de őt igazán boldoggá tette. Végül valahol az utolsó két sornál egyszercsak átszakadt a gát és rájött a titok nyitjára. Így a következő kutyusos kis készletet már ő x-eli egyedül. Én csak annyit mondok meg neki, hogy hány x-et kell egymás mellé ölteni:-D

Ilyen lett tehát az első mű:

 

Képek

Elég ritkásan készülnek fotók a srácokról, így ezt a párat mutatom. Valamelyik hétvégén készültek a budkeszii vadasparkban. Mindenki nagyon élvezte a programot, Karcsit kivéve (ő csak a nasinak örült), aki végig panaszkodott és nyavajgott. Végül unalmában lefeküdt egy padra... No comment. Mi többiek mindent végignéztünk, beültünk egy előadásra is a madarak életéről (ott végre Karesz is felengedett a rosszkedvből, nagyokat nevetett). Fáradtan értünk haza.