Riolis: Lilac Evening (2)

Nem haladtam túl sokat. Sajnos mostanában megint vacak a hátam, hiába úszom és tornázom. De azért javul, csak szépen és lassa. Múlt hétvégén és hétfőn öltöttem bele utoljára. Azóta így áll. De gondoltam azért mutatom. Nagyon jó hímezni, bár kicsit túl sok benne a fehér, ami sosem olyan látványos haladás.
Na ehhez a képhez jönne jól egy nagyobb Q-snap keret, hogy a gyöngyöket és a szalghímzést ügyesen tudjam készíteni. Na majd még meglátom...

Karcsival a Tropicariumban

  

 

Időről időre kell olyan programot rendezni, ami csak 1 gyerekkel valósul meg. Úgy éreztük, hogy Karcsi lelkén van mostanság nagy luk, így Viktor kitalálta, hogy menjünk el a Tropicariumba. Ragaszkodott ahhoz is, hogy Karcsi velem menjen, mert mostanában inkább apa barátja, kellett egy kis "alapozás" az anya-fia kapcsolatnak.
Annyira izgatott volt, amikor mondtuk neki, hogy képtelen volt várni egy kicsit is, azonnal kellett indulni szombat délelőtt a múzeumba. Nagyon szereti a halakat, a cápákat kifejezetten. Eszméletlen boldogan, harsogva nézett végig mindent. Pózolt a fényképezőgépnek, fotózott ezerrel, egyet még rólam is kattintott, hasonlóan homályos, mint a többi. Mindent kérdezett, mindent megnézett, aztán valahol a tropicarium közepén egyszerre csak telítődött a kismókus. Az egyik akvárium előtt elkezdett zokogni, hogy: "Olyan gyönyörűek a halak!" Azt hiszem kicsi lelke eddig bírta az izgalmat. Megszeretgettem, aztán néztük tovább a halakat. Utána egy közöset ebédeltünk, kínait választott ő is és én is. Persze az enyémet ette meg inkább:-D

Vasárnap délután apa vitte el a Karcsit és Mikit uszizni. Vasárnap este karcsi közölte, hogy ez volt a világ legjobb hétvégéje. Hétfő reggel pedig zokogott, hogy nem akar oviba menni. Most kivételesen túl jó volt a hétvége:-D

Riolis: Lilac Evening (1)

Ezt a készletet kaptam karácsonyra Viktortól. Igazán komoly ajándék, napokig csak nézegettem, simogattam, aztán végre felvágtam a fonalakat és beleöltöttem az első x-et. Pár nap hímzése után jelenleg így néz ki.

És ilyen lesz, ha készen lesz. Egyszerűen csodálatos. Van egy párja is, ami szintén szép, de nem annyira az esetem. Valszeg a hölgyem egyedül marad, de ez persze még nincs kőbe vésve. Kellenek bele majd gyöngyök, a kalapja pedig szalaghímzés. Jó kis kihívás! A készletben található bézs aidát lecseréltem hímzővászonra. Nekem azzal jobban tetszik!

Vermeer: Leány gyöngy fülbevalóval (4)

 

Így áll most a Vermeer képem. Lényegében csak feketét hímeztem bele, de azt sokat, bár a haladás mennyisége valahogy nem ezt bizonyítja. Nagyon szeretem ezt a hímzésem, mégis mostoha sorsa van. Sosem kerül teljes szélességében az élvonalba, inkább időről-időre előveszem és picit öltögetek bele, aztán valami más jobban izgat, ezért félreteszem. Pedig méretei miatt ezt csak úgy tudnám készre varrni, ha nekilátnék és csinálnám-csinálnám-csinálnám. Azt néztem, hogy évek óta ott szerepel az éves tervemben, aztán néha el sem jutok egy x-ig sem. Pont ezért nem ígérem, hogy idén készen lesz;) (pedig de jó lenne)

2009. áprilisában így nézett ki:

Dimensions: Portrait of a Lady (1)

 

Hímezgettem az ötóbbi időben is, csak a blogomig nem jutottam el, hogy mutogassam az alkotásaimat.
Ezt a készletet olyan régen kezdtem el, hogy a blogomon azt hiszem nem is mutattam. Még anno a díszöltések miatt vettem meg. Ezekre az öltésekre a kistopicunk anno nagyon beindult, mikor Mariann a táskás DIM készletet készítette. Szóval tényleg ezer éve belekezdtem, aztán állt egy csomót, és mikor most újra öltögettem bele, már tudom is, hogy a kerete miatt tettem le:-D Most úgy döntöttem, hogy első körben legyűröm a belehímzendő összes ecrü színt, aztán folytatom. Szóval nagylevegő, és ha készen lesz, akkor ajándék lesz belőle. Már nem utókarácsonyi, hanem szülinapi;) De szeretném, ha a 2013 befejezett munkák mappámat gyarapítaná.

Így állt a kép 2007. augusztusában:

Nora Corbett: Tigerlily (3)

 

Gőzerővel készítettem anyukámnak ezt a hímzést, hogy még legyen időm karácsony előtt kereteztetni is vinni. Sajnos személyesen nem tudtam elmenni a keretezőhöz, így az ottani eladóra és Viktorom szemére lett bízva a dolog. Szerintem szépet választottak közösen. A csajszi persze megüzente, hogy hétfőn (dec. 17-én) menjek be még rákukkantani a megoldásukra, mert akkor már szabin leszek, de már csak betelefonáltam neki, hogy sima üveget kérek a tündérhez. Megbíztam a közös döntésben.

Keretben már otthon fotóztam. Utólag jutott eszembe, hogy készíthettem volna egy közös képet anyukámmal is:-D Nagyon örült egyébként a hímzésnek, azt mondta, hogy igazi telitalálat, mert anno pont ilyen tündért rajzolt neki az óvónéni. (hasonló alak és szárnyak) Azt is mondta, hogy: léleksimogató ajándék volt, aminek én kimondhatatlanul örültem.

Tudtam még fotózni a keret nélkül pár közelit is, de szinte azon melegiben vitte Viktorom tovább. De azért mutatom azokat a fotókat is. Egyébként rengeteg gyöngyöt kellett felvarrnom, szám szerint úgy 300 körülit:-D Most a gyöngyök felvarrása előtt mostam és keményítettem az anyagot, szerintem jó döntés volt.