Ma tényleg betöltöttem a 31. évem. Ha visszanézek az elmúlt évekre, akkor elmondhatom, hogy a leghőbb vágyaim teljesültek. Annyit kértem az Istentől, hogy legyen egy kedves férjem, akit nagyon szeretek, valamint három gyerekem, akik egészségesek. (A nemekre a kívánságomban nem tértem ki:-DD) Reggel óta csörög a telefonom, a családom köszönt fel folyamatosan. Na ja, nálunk verseny van abban, hogy ki az első. Hülye szokás, de imádom! Idén keresztanyám, Hugi nyert!
Mivel a saját születésem történetét nem írhatom meg - bár anyám szerint rém nehezen bújtam ki, az orvos a hasába könyökölt és szabályosan kinyomott belőle, én éles hangon felvisítottam 1977 július 29-én este fél nyolckor - hát itt van Miki fiam története, amivel még adós vagyok a blogomnak. Miki születése gyors volt, szerintem aránylag könnyű a Matyiéhoz képest, de az utómunkálatok elég rendesen megviseltek. Utólag az az érzésem, hogy a homlokomtól a tarkómig összevarrtak:) Viszont az eredmény csodás. Itt van egy ma már 3,5 éves hihetetlen szeszélyes kiskölyök, aki tegnap bevallotta, hogy nem szereti Karcsit, de azért ne vigyük sehova, csak nézzem el neki, hogy nem rajong érte. Mostanában Miki sokat bújik hozzám, kapok puszikat és szeret engem, amit meglepő módon ki is nyilatkoztat. Kedvenc nótája a Konkolylevél tiszta búza. Na de jöjjön a történet, amit az nlcafe-ra írtam meg anno, és két fotó.
Mint tudjátok semmi előjele nem volt annak, hgy esetleg Miki ki szeretne kukucskálni végre. Az utolsó orvosi vizsgálat után ráadásul én is maximálisan meg voltam róla győződve, hogy ezt a gyereket is túlhordom.
Január 20-án este jöttünk haza a barátnőméktől, ahol Matyi és az ő gyerekei játszottak egy nagyot. Ő is konstatálta, hogy milyen magasan van a pocim. Mondta,hogy nehéz a dolga, mert a férje külföldön van, otthon szlalomozik egyedül a két gyerekkel. Na hozzájuk vihettük volna akár éjjel-nappal a Matyit, ha szülésre kerül sorJ
Este még tévéztünk a férjemmel, majd éjfélig, mert nagyon vacak volt a hasam, vártam, hogy kicsit jobban legyek. Gondoltam, biztos valami front van. Még lefekvés előtt poénból mondtam, hogy talán be kéne pakolnom a maradék cuccokat a táskába, hogy ha indulni kell, csak felkapjunk mindent aztán uzsgyi. Nem tettem…
Éjszaka szokásos pisilés elég sűrűn, aztán egyszercsak arra az érzésre ébredtem, mint mikor menstruálás legelején kilökődik egy adag vér. Gyorsan „kifutottam” a fürdőbe, akkor már dőlt belőlem a magzatvíz. Enyhe pánik lett rajtam úrrá, aztán lassan lehiggadtam és felébresztettem a férjem, hogy elment a magzatvíz, pakolni kéne. Mindez éjjel három körül volt. Hívtam a szülésznőm, aki mondta, hogy üljek le vagy feküdjek, nehogy a magasan fekvő baba miatt a köldökzsinór előreessen. Mondta, hogy találkozunk egy óra múlva a kórházban. A férjem taxit hívott, lekísért, közölte a taxissal, hogy vigyázzon rám, mert szülni megyek. Persze a pasi a leghosszabb úton vitt a kórházba, de aztán rendes volt, mert segített bevinni a csomagokat, és sok szerencsét kívánt.
Befutott közben Judit a szülésznő is, öltözködés, vizsgálat, méhszáj egy ujjnyira van kitágulva. CTG utám elküldött aludni, vagy pihengetni amíg előkerül az ügyeletes orvos. A vajúdó fullon volt. Két gyerekágyas és három vajúdó, köztük én voltunk a szobában. Mindenkinek volt valami baja, senki sem aludt, nem is lehetett nagyon „magunkba szállni”. Hamar reggel lett, jött az éjszakás ügyeletes, megvizsgált, méhszáj változatlan 24 órán belül ha nincs fájás, beindítják a szülést. Fél órával később megkezdődött a nappali műszak. Újabb orvos, újabb vizsgálat, méhszáj változatlan. Ő már délutánra mondta a szülés indítását. Tíz perc múlva nagyvizit. Rákóci prof ragaszkodott az újabb vizsgálathoz. Majd meghaltam a vizsgálat közben, de csinált belőlem szűk kétujjnyi méhszájatJ Elrendelte, hogy 11-kor előkészítés, oxitocinnal indítás aztán délutánra legyen gyerek, hogy mehessünk Matyiért az oviba zárásra. Telefonáltam a férjemnek, hogy nem kell kapkodniuk, mert 11 előtt nem lesz semmi, ráér Matyi dolgait elintézni. Végülis mégiscsak a barátnőmékhez vitte, szerencsére nem volt vele egész nap semmi gond.
Innentől már baromi gyorsan peregtek az események. Beöntés, zuhanyzás, irány a szülőszoba, oxitocin indítva, ctg a pocin. Aránylag gyorsan tágultam, felállhattam és úgy vajúdhattam tovább. Végre-végre! Két gyerkőcöt nyomtam ki fekve vajúdva, először állhattam fel a szülőágyról. Kaptam labdát, nem kellett. Kaptam vizes ruhát, nem kellett. Igazából csak a vizet vedeltem és félig táncoltam, félig könyököltem. Aztán a vége felé újra vissza kellett feküdnöm, és hamarosan jöttek a tolófájások is. Igazából a végét már csukott szemmel bírtam csak, mert fájdalomcsillapítót nem kaptam. Judit szerint az egészet csak lelassította volna, így meg már egész szépen haladtunk. Lazítót azért kaptam kétszer is, mert megfigyelése szerint a nagyon kemény méhszáj szépen felpuhult tőle, így gyorsabban tágultam.
Tervek szerint gátvédelemmel szültem volna, de a tolófájásoknál egyre rosszabb lett Miki szívhangja. Végül az orvos is hangosan bíztatott, hogy nyomjak, Judit is hangosan mondta, hogy nyomjak, mindjárt kinn van. Kíváncsi lennék, hogy kintről mi hallatszottJ Vágtak egy kicsit, meg repedtem is egy kicsit. Majd egy órán át tartott a toldozás-foldozás. De ott volt Miki, aki hatalmas lett. Majd leestem az ágyról, mikor mondták, hogy 3550-nel született. Matyi 2900 volt!!! A doktorbácsi jópofa volt, Judit megnyugtató. Apa elvágta a köldökzsinórt, babázott, amíg engem varrtak, aztán elment Matyiért, én meg az üres IKEA szobában feküdtem egyedül három órát. Ez volt a legszarabb rész, remélem legközelebb nem lesz dömping a szülészeten, mert mindez annak volt köszönhető. Már magam sem tudom, hogy másztam le a kerekes tolóágyról és vánszorogtam el pisilni, de utána kiabált velem egy orvos, hogy hogy lehettem ilyen felelőtlen. Magyaráztam neki, hogy senki sem jött segíteni, bepisilni meg nem akartam. Valamikor este végre átkerültem a gyerekágyas részlegre. Erőm elfogyott, nem mentem el Mikiért, csak másnap reggel kaptam meg, amikor gyorsan megpróbálkoztunk a szopival, szerencsére hamar összehangolódtunk. Nagyon mókás feje van, erős hangja, imád a cicin csüngeni. Matyi szereti, mi szülők még kicsit barátkozunk vele, meg a gondolattal, hogy már két fiunk vanJ Reméljük, hogy a következő lány lesz…
.jpg)
+(Medium).JPG)
Iszonyú nehéz volt varrni, a bélését nem vitte a gép. Én sem találtam itthon túl jó anyagot hozzá, de valami strapabírót akartam, ami gyerekmintás is. Ezt találtam, a célnak megfelelt. Mondtam is Viktornak, hogy ennyi erővel akár vehettünk volna egy jót, mert úgyis szükség lesz rá, ezt meg úgyis vissza kell adnunk. Nem élveztem a kötelező feladatot, és még csak nem is vettem sajna ma sem tűt a kezembe. Viszont voltak vendégeink. Gizus barátném jött át a fiaival. Csak játszózni mentünk volna együtt, de itt maradtak ebédre és délutáni játékra is. Miután elmentek, kivittem a fiúkat a játszóra ismét. Kellett egy kis ingerszegény környezet. Naja, az ő fiai más hőfokon égnek, enyimek túl nyugisak hozzájuk. Karesz a végén már a kezemben is bőgött, annyira nehezen viselte a csatazajt. Fáradt vagyok én is, húzok csicsikálni!
